Kinek fantázia, kinek afantázia: a belső kép kialakulása
Viktor másik kérdése is a tudat furcsaságaira kérdez rá:
„Sajnos későn, már ötven után értesültem véletlenül egy cikkből, hogy vannak, akik látnak agy által „vetített képet”. Afantáziának nevezik ennek hiányát, első nekifutásban ez a fantázia hiányát sugallja. Nem tudom megkülönböztetni, milyen lenne, ha látnék „vetített” képet, ezzel a fantáziám mennyivel lenne jobb. (Egyesek személyes beszámolóiból tudom, hogy pl. elképzelnek egy „hülyeséget” és ezt látják maguk előtt megtörténni, és hangosan hahotáznak ezen. Sajnálom, hogy ez nekem kimarad - minden bizonnyal vidámabban telnének a mindennapok. „Hülye” jelenetet is ki tudok találni, csak nem látom „kivetítve”.) Szerintem az afantáziások agya nem másmilyen, feltételezem, minden ember fizikai felépítése megegyezik. Mint érintett, pl. ugyanúgy vissza tudok idézni egy tárgyat, jelenetet, mint akinek az agya segítségképpen „kivetít”. Szerintem az afantáziás agy ugyanúgy működik, ugyanabból a „tárolóból” idézi vissza az információt, csak az „én” nem látja. Kíváncsi lennék, mit mond erről a tudós, a szakember.”
Már elhangzott, és még néhányszor el fog hangzani: Tudatélményünk egy irányított hallucináció.
Miért is?
Megint a percepció modern, rekurrens elméletét és a belső modellek felépülését bemutató bejegyzéseket kell elővenni. Röviden: az agyban több száz területen dolgozódik fel az információ, hierarchikusan, számtalan előre és visszacsatolással. Amikor érzékelünk, az érzékszervből származó jelekből lépésenként egyre magasabb szintű reprezentációk alakulnak ki az egyes agyterületeken. Pontosabban, a korábban tanultak alapján az egyes szinteken eltérő bonyolultságú és részletességű modellek aktiválódnak. Ha sárga alapon barna sokszögeket látok, melyek egy hosszúkás felületen helyezkednek el, agyam megállapítja, hogy ez egy zsiráf nyaka, a zsiráf emlős állat, stb. a részletek itt.
De mint írtam, agyunk nem pusztán inger-vezérelt, hanem visszacsatolásainak és memóriájának köszönhetően belső állapotai is vannak. Azaz, inger hiányában is képes aktivitást mutatni, belső modelleket aktiválni, előhívni. Mivel az előbb említett információ feldolgozási lánc tele van visszacsatolásokkal, nemcsak egy alacsony szintű reprezentáció aktiválhat magasabb szintűeket, hanem a magasabb szintű modellek is aktiválhatják a modellhez tartozó alacsonyab szinten reprezentálódó részleteket. Ha mondjuk a zsiráfokról olvasok, aktiválódik egy magasabb szintű, absztraktabb reprezentáció, de ez tudja, hogy az alacsonyabb szinteken hogyan lehet előhívni a hozzá tartozó elemeket. Ha a zsiráfra gondolok felsejlik az alakja, a színe, hatalas szempillái, lenyűgöző furcsa hajószerű járása. A magam részéről nem mondanám azt, hogyha lecsukom a szemem akkor látom is, de kép nélkül is el tudom képzelni, körbe tudom járni a zsiráfot.
Vannak akik szinte látják a zsiráfot és vannak akik még csak el se tudják képzelni. Itt a szakember azt mondja, hogy bizony az emberek agya nem egyforma. Agyunk hálózat, egy hálózatot pedig csomópontokkal és élekkel írunk le. Agyunk több száz modulból épül fel, melyek a csomópontok. Ezek között több ezer összeköttetés található. Az embrionális és valamelyest az egyedfejlődés során, elsősorban genetikailag, másodsorban a tanulás eredményeként dől el kinek az agyában mely modulok milyen erősen fejlettek, és mely modulok melyikkel mennyire erősen vannak összekötve. Én azt szoktam mondani: „mindenki másképp bolond”. Erre manapság a PC megnevezés a "neurodiverzitás". Sokfélék vagyunk, a változatosság gyönyörködtet. Vannak zsenik, együgyűek és tipikusak. De mindenki másban zseni és ugyanakkor együgyü. Ezért vannak mérnökök, jogászok, múvészek. Társadalmunk akkor működik jó és egészségesen, ha mindenkiből van benne. A genetikai adotságok ugyan dominálnak, de az agy egy tanulásra képes hálózat, azaz tanulással, gyakorlással valamelyest módosítható a területek közötti kapcsolat erőssége. Vannak olyan meditációs gyakorlatok ahol például tárgyakat kell képzeletünkben részletesen felépíteni, azért, hogy agyunk tudatos folyamatait jobban tudjuk irányítani. Bizonyára van akinek ez gyerekjáték és van aki megszenved vele.
Szóval, „gyárilag” vannak olyanok, akik ha egy zsiráfra gondolnak akkor csak a legmagasabb reprezentációért felelős agyterületek aktiválódnak, ők csak egy absztrakt zsiráfot tudnak elképzelni, a részleteket nem tudják előhívni. Vannak, akiknél a zsiráf modelljének alacsonyabb szinten elhelyezjedő modelljei is aktiválódnak, ezek már érzik a zsiráf modelljének részleteit. 
Vannak, akik ha lehunyják a szemüket, akkor látják is maguk előtt a zsiráfot. És aztán vannak, akik ha akarnak, ha nem, időnként zsiráfot látnak, vagy egyéb rettenetet. Ebből most mi a normáis és mi nem? Mint a biológiában mindenhol: haranggörbe. A közepén sokan vannak, az a tipikus, a széleken kevesen, az a kóros fantáziátlan vagy a halucináló őrült.
Csak a szokásos mantrámat tudom ismételni, az evolúció - a szelekciós nyomás - kifaragja mi a normális. Egy összetett, jól működő, túlélésre képes elmének nyilván jó, ha rendekezik valamekkora fantáziával, hiszen fejben is le tudja játszani a világ dolgait. De ha ez a fantázia annyira erős, hogy megzavarja a valóság helyes észlelését, akkor az nem adaptív. Aki zsiráfnak néz egy oroszlánt, vagy hidat hallucinál a szakadék fölé, az bizony kihal.
Mindenkit bátorítok, hogy tegyen fel hasonlóan jó kérdéseket! Egy jó kérdés megválaszolása sokat segít új megoldások végiggondolásában. Ide írjatok: szurkeallomany@koki.hu!
Szerző: Gulyás Attila