Bridging Brains. A HUN-REN KOKI és a sanghaji ION közös szimpóziumának első eseménye
Ahogy Nagy Pompeius gabonát szállító hajósainak Szicíliából Rómába kellett hajózniuk akkor is, ha a tenger viharos volt, valahogy úgy lehet az egész világ az együttműködésekkel. Navigare necesse est (hajózni muszáj) – vagyis mindenféle vad szelek ellenére, kicsinek és nagynak egyaránt, meg kell próbálni együttműködni. . . .vivere non est necesse, azaz élni nem muszáj, fejeződik be a nevezetes mondás, deahogy az ókori tengerészek, a mai kutatók-kutatóintézetek is élni akarnak.
Hol vagyunk már a spanyol Santiago Ramon y Cajaltól, aki gyakorlatilag egyszál maga érte el azokat az eredményeket, melyekért 1906-ben Nobel-díjat kapott, nagy bosszúságára szintén kiváló vetélytársának és tudományos ellenfelének, az olasz Camilli Golginak, mert vele megosztva. Ami azt illeti, Golgi se nagy csapattal dolgozott, de még a Curie házaspár és Marie Curie Nobel-díjai sem nagy együttműködések eredményei – bár a díjak mellé kapott jelentős összeg legnagyobb részét ők a kísérletekre fordították.
A nemzetközi versenyben “élet—halál “ kérdése a kiváló tudományos teljesítmény, mert csak ezekkel lehet nagy presztízsű pályázatokat nyerni, melyek tovább segíthetik áttörő eredmények elérését egy kísérletes, nagy anyag- és műszerigénnyel, költséggel működő tudományban.
Egy intézet, melynek tudományos teljesítménye évek óta világszínvonalú, egyben arra is utal, hogy pénzügyi támogatása is biztosított. A Kínai Tudományos Akadémia (Chinese Academy of Sciences (CAS) Sanghajban létesített Excellence in Brain Science and Intelligence Technology (CEBSIT) tudományos központjához tartozó Idegtudományi Intézete (Institute of Neuroscience (ION) ezek közés tartozik, és a HUN-REN KOKI tudományos teljesítéményének elismerése, hogy több éve együttműködünk. Eddig két-két látogatás történt, melynek során mindkét helyen tudományos szimpóziumot is rendeztek.
Idén jelentős előrelépés történt. A Bridging Brains: from Molecules to Behavior címmel
a magyar-kínai idegtudományi együttműködések erősítésére szervezett kétnapos szimpóziumra a két intézet vezető kutatóin kívül több kiemelkedő európai idegtudóst is meghívtak. Az esemény jelentőségét még inkább kiemeli, hogy a mostanit egy éves rendezvénysorozat első alkalmának tekintik.
A rendezvényre a HUN-REN Természettudományi Kutatóközpontban, 2025. december 3-4-én került sor.
A kiválóan összeállított programért a nem egyszer bámulatba ejtő eredményeket bemutató előadókon kívül a kínai és magyar szervezőket is köszönet illeti.
Új- vagy legalábbis nem gyakori- megoldás, hogy a poszterszekció néhány résztvevője a “nagy” előadások után közvetlenül kapott lehetőséget eredményeik 3-5 perces bemutatására. A feladatot mindegyikük jól, többen pedig gyakorlott előadókhoz, érett kutatókhoz illő magabiztossággal oldották meg, és arattak megérdemelt sikert. Egy másik kiváló ötlet alapján a szekciók moderátora/üléselnöke egy-egy kínai és magyar PhD hallgató vagy posztdoktor volt. Határozottan, remekül végezték dolgukat, nem is egyszer még kérdéseket is feltettek az előadónak.
A TTK-ban a poszterszekció színhelye tágas és világos volt, látogatók is, kérdések is voltak, beszélgetések is kialakultak.
A programban a bőség zavara, ill. egyetlen hátránya abban jelentkezett csak, hogy sokan, főképp azok közül, akik reggel kilenctől ott voltak, nem tudták megvárni a záró előadás hat órai kezdetét. Külön tisztelet azoknak az előadóknak, akik ennek ellenére vállalták az előadást és az ott maradó hallgatóságnak is, akik közül többek még kérdeztek is.
Mindent összevetve, egy igen ígéretes kezdeményezés első alkalmának lehettünk résztvevői. Bizonyos vagyok benne, hogy mindenki talált magának valamit, hallott-tanult olyat, amiért érdemes volt eljönnie, és ilyen elvárással jelentkezik majd a következő alkalomra, amelyen részt vehet.
A rendezvény fő támogatói a CAS-ANSO Conference Grant (CAS-ANSO-C2A-2024-04) és a Magyar Idegtudományi Társság voltak.
A magyar szervezőcsapat tagjai: Makara Judit, Hrabovszky Erik, Mátyás Ferenc, Mikics Éva, Nusser Zoltán