Hogyan befolyásolja az olvasás agyi folyamatait a nem hagyományos – online felületen történő olvasás? És ennek milyen hatásai vannak a fókuszált olvasásra? Válasz

Az mindenesetre kiderült, hogy a kérdést érdemes háromfelé bontani:

1. Milyen a megjelenítő? – könyv, e-book, okostelefon

2. Hogyan van megszervezve a szöveg? – rövid/hosszú, könnyű/nehéz, technikai/művészi?

3. Milyen tevékenységi környezetben és hozzáállással olvasunk? – fókuszáltan, időtöltésre, meg akarunk-e tudni valamit, vagy csak ki akarunk kapcsolódni? …

Az e-ink olvasón, lapozva olvasott regény és a telefonon, értesítések között böngészett hírfolyam sok mindenben különbözik. Az „online olvasás” ezért önmagában túlságosan meghatározatlan kategória.

Nézzünk néhány példát, mit találtak a kutatók.

Egy olvasási feladat után az azonnali és késleltetett szövegértési tesztben nem volt jelentős médiumhatás. Azonban papírról olvasva fontosabb szavak esetében az EEG változása arra utalt, hogy mélyebb szemantikai (jelentés-)feldolgozáson esnek át, azaz jobban körüljárja jelentésüket agyunk.

Egy másik tanulmányban 19, 8–12 éves gyermek nyugalmi fMRI-jét vetették össze a szülők által jelentett olvasási és képernyőhasználati idővel. A többet olvasókban erősebb kapcsolatot figyeltek meg a bal szóalak-elemző látóterület, valamint a nyelvi és kognitív szabályozó területek között; a több képernyőidő bizonyos nyelvi és kontrollterületek közötti gyengébb kapcsolódással függött össze. De óvatosnak kell lenni: az eredmények nem bizonyítják, hogy a képernyőről olvasás gyengítette a kapcsolatokat. Ennek oka az is lehetett, hogy azok a gyerekek szerettek inkább könyvből olvasni, akiknél erősebbek voltak a kapcsolatok, és így könnyebben olvastak, mélyebb elmélyülést kínált ez a mód. Nyilván az okság megállapításához azt kellene megvizsgálni, hogy a rendszeres olvasás változtatja-e a kapcsolatok erősségét.

Az olvasásban résztvevő funkcionális hálózatokat elemezve a nagyobb képernyő-hozzáférés gyengébb DAN–SN funkcionális kapcsolódással társult (a funkcionális hálózatokról itt és itt írtunk). Ennek eredményeként a belső ingerek, késztetések nehezebben érik el és vezetik a figyelmet. Ez is a képernyőhasználat körülményeihez kapcsolódó eredmény, így ebből sem vezethető le egy könyv–e-book–telefon hálózati sorrend.

Más vizsgálatok szerint az olvasásban részt vettek a DMN bizonyos, főként bal temporális és laterális prefrontális területei. Az önéletrajzi felidézés inkább mediális DMN-területeket vont be. A több elkalandozással és gyengébb szövegértéssel jellemezhető személyeknél az olvasásban érintett DMN-területek kevésbé kapcsolódtak a vizuális kéreghez; a szem tovább követheti a szöveget, miközben a magasabb rendű feldolgozás egyre kevésbé támaszkodik rá. A feladatra fókuszálóknál erősebb kapcsolódást lehetett megfigyelni. A tanulmány azonban nem vizsgálta, hogy az elkalandozást a médium befolyásolta-e.

A fókuszra gyakorolt hatást ezért jelenleg inkább a figyelmi és önszabályozási folyamatok felől lehet megfogni, mint egy bizonyított eszközspecifikus hálózati átkapcsolással. Például időnyomás alatt a papírról olvasók csökkentették az elkalandozásukat a szabad időkerethez képest, a képernyőről olvasók nem. Ez arra utal, hogy a médium befolyásolhatja, mennyire igazítjuk az olvasási erőfeszítést a feladathoz. De ez előzetes tapasztalatokon is alapulhat: könyvből komolyabb dolgokat szoktunk olvasni, mint képernyőről, vagy legalábbis jobban nekikészülünk.

Mindezek után a következőket mondanám válaszként.

Első nézetben azt gondolja az ember, hogy nincs sok különbség a között, hogy milyen módon szerzem meg az információt: könyvből vagy képernyőről, azon belül is online vagy e-könyvből. Bár azért azt ne tagadjuk, hogy egy kezünkben tartott könyv tapintása, tömege, illata más, mint egy képernyő görgetése. És mint tudjuk, a testünkből érkező fizikai ingerek meglehetősen erősen hatnak az agy működésére, tudattalanul is befolyásolják annak információfeldolgozását, gyakran támpontok a továbbhaladásra.

Boncoljuk fel, mi történik az egyik és a másik esetben. A kutya a fókuszáltság és az interaktivitás kérdése körül van elásva. Információt bármely módon lehet szerezni, agyunk belső modelljeit mindkettő átépíti. A kérdés az, hogy melyik milyen módon?

Egy telefont, e-book-olvasót bármikor gyorsan elő tudunk kapni, tudunk váltani a dolgok között. Ez hasznos, de kérdés, jó-e? Jobb-e?

Egy könyvet elő kell venni, félre tudunk vele vonulni, ki kell keresni, hol tartottunk, és el tudunk mélyedni benne. A környezetünknek is jelzi, hogy mi most az olvasás ihletett állapotában vagyunk, tessék minket békén hagyni. Belekerülünk egy burokba, ami segít abban, hogy elmerüljünk annak tartalmában, elvarázsolódjunk, és figyelmünket az olvasásra, a befogadásra, a végiggondolásra fordítsuk. Egy ilyen állapotban agyunk sokkal összetettebben vonódik be, rendszerei integrálódnak, kialakul egy dinamikus állapot, ami összeszedi azokat az agyi területeket és hálózatokat (DMN, DAN, FPCN), amelyek mélyebben részt vesznek az aktuális olvasási élmény feldolgozásában. Mélyebben, szerteágazóbban fogunk valamit befogadni, megérteni, integrálni, és több „időnk”, kapacitásunk, erőforrásunk lesz arra, hogy elgondolkozzunk a dolgon, kérdéseket tegyünk fel, és ezáltal messzebbre jussunk gondolatainkkal. Amikor a tudat kialakulásánál a GNW-ről írtunk hangsúlyoztuk, hogy igazán hatékonyan csak egy dologra tudunk figyelni és ha annak minden erőforrást megad agyunk, sokkal hatékonyabb lesz annak feldolgozása. Bár egyesek szerint könyvbe írni nem illik, de én, amikor olvasok és belefutok valamibe, ami gondolatokat vált ki, vagy megkérdőjelezek állításokat, elképzeléseket, akkor előveszem a ceruzámat és aláhúzok, kérdőjeleket teszek, kérdéseket és gondolatokat írok a margóra. Ezekhez később visszatérhetek, emlékezni fogok rájuk, szintetizálok, tisztulnak a belső modelljeim. Egy könyvben fizikailag érezzük azt, hogy hol mi volt benne, sokkal könnyebben lapozunk vissza arra a részre, amelyre reflektálni akarunk. Van, amikor gyorsan haladunk, van, amikor lelassulunk, esetleg visszalapozunk: mi szabjuk meg a tempót. Ezt egy podcast vagy egy videó esetében is megtehetjük azzal, hogy megállítjuk, visszatekerünk, lassabbra vagy gyorsabbra kapcsolunk. De kérdés: ez ugyanaz-e?

Egy e-book-olvasón olvasott könyv esetében is látszik, hogy mi most olvasunk, képez egyfajta burkot körülöttünk. De bár sok e-book-olvasó teszi lehetővé a jegyzetelést, tapasztalataim szerint az nem az igazi. Kizökken az ember, míg behívja a jegyzetelés funkciót, rajzolgatni is körülményes. Tehetünk be könyvjelzőket, hogy visszaugorjunk, de ez sem egy fizikai, tapintható térben történik, és kizökkentő menünyomogatásokat kíván. Ez persze egy e-bookon felnőtt, azt készségszinten használó személy esetében lehet nem zavaró, mint ahogy a podcast vagy videó előre-vissza tekergetése is sokkal jobban megy egy ezen szocializálódott fiatalnak.

Amikor telefonon olvasunk, akkor nem kerülünk be a fókuszáltság burkába, nem látják kívülről, hogy elmerültünk, megzavarhatnak. De igazán nem is tudunk elmerülni, mert jönnek az üzenetek, átugrunk megnézni valamit, nyomogatunk, figyelmünk szétforgácsolódik. Agyi hálózataink közül gyakran aktiválódik a feltűnőséghálózat (Salience Network, SN) vagy az alsó figyelmi hálózat (Ventral Attention Network, VAN), amely a kívülről jövő ingerekre figyel. Ezek kirángatnak a felső figyelmi hálózat (Dorsal Attention Network, DAN) által biztosított belső fókuszból, amely segít abban, hogy mindent mélyebben, kontextusában értelmezzünk. A VAN és a SN kirángat minket az alapértelmezett hálózat (DMN) által biztosított önreflektív, személyiségépítő módból. Így ahhoz, amit olvasunk, jelentősen felszínesebben kötődünk, kevésbé mélyen értjük meg, kevesebb folyamatot indít el bennünk.

Azt se felejtsük el, hogy más céllal, más stílusban, más közönségnek készülnek az online és a klasszikus könyvszövegek (itt értelemszerűen az e-book megegyezik a könyvvel), ezért más elmélyedést igényel feldolgozásuk.

A legtragikusabbak persze az automatikusan egymást váltó short videók. Itt ugyanis válogatás nélkül dobálnak elénk „eye-candy”-ket, a szem értelmetlen, a primitív figyelmet kihasználó nyalókáit. Véget ér az egyik, és mielőtt esélyünk lenne elgondolkodni bármin is, kérdezni bármit, jön már a következő. Agyunk ingervezérelt és nem belsőállapot-vezérelt lesz, mint a ketrecben a felvillanó lámpára a jutalomért pedálozó patkánynak. De ezt a jelenséget már szapultam az unatkozás dicséretéről szóló bejegyzésben. Az agyunkat hagyni kell unatkozni, pihenni, ilyenkor tudja bekapcsolni a DMN-t, ami nagyon fontos személyiségünk alakításában.

Ezek alapján azt gondolom, hogy az olvasási cél, a megtanult eszközhasználati szokások, a navigáció és a megszakítások együtt befolyásolják, mennyire marad tartósan összekapcsolva a szöveg olvasása a megértéssel. Ebből az következne, hogy egy zavartalan e-ink-olvasó és egy értesítésekkel megszakított telefon között nagyobb különbség is lehet, mint papír és e-ink között – de ezt az állítást a kevés rendelkezésre álló vizsgálat még nem igazolta.

UI1: Olvasásnál egy fontos, nem elhanyagolandó tényező az, hogy mennyi fény kerül a szemünkbe. Mint azt az alvászavarokról szóló bejegyzésben bemutattuk, az egészséges alváshoz szükséges, hogy a délután és főleg az este folyamán gyengébb, vörösebb színhőmérsékletű fényt kapjunk. Nem mindegy tehát, hogy egy lámpa mellett olvasunk egy könyvet, vagy a számítógép, illetve a telefon világít a szemünkbe. Egy e-papíros könyv, hacsak nem kapcsoljuk túl erősre a háttérvilágítást, nem hiszem, hogy nagyon eltérő hatást vált ki, mint egy papírkönyv. Ezért is szeretik sokan az e-papíros olvasókat, mert a természetes fényviszonyoknak megfelelően működnek.

UI2: Ma már elfogadott (sajnos), hogy egy előadás alatt a hallgatók a telefonjukat nyomogatják vagy a számítógépükön dolgoznak. Van, aki persze figyel és jegyzetel. De sokan úgy gondolják, hogy amíg kicsit lassú az információáramlás, addig ők valami mást is megnéznek, megoldanak, és közben elcsípik a lényeget. Magam is csináltam ezt egy ideig, de hamarosan rájöttem, hogy ez önámítás. Korántsem kapcsolódom olyan mélyen és hatékonyan az előadás tartalmához, mintha odafigyelnék. Ha félig máshol vagyok, nem gondolkodom párhuzamosan, nem gondolkodom előre, nem fogalmazok meg kérdéseket és kételyeket, hanem csak bedarálom, amit mondanak. Érthető, miért, hiszen azt a tudat szerveződésénél bemutattuk: agyunk egyszerre csak egy probléma számára tud hatékony és teljes körű összefüggést adni (a GNW-t). Futtathatunk párhuzamosan több dolgot, de akkor mindegyiket felszínesebben fogjuk feldolgozni.

UI3: Félreértés ne essék, nem egy gépromboló, betokosodott alak vagyok. Online és okostelefonon nagyon sok hasznos dolgot lehet tanulni, csodálatos lehetőségeket nyitnak meg. Számos tudományos tartalomkészítő csatornáját követem. De ne hagyja senki, hogy az Ő döntése nélkül mindenféle random információt nyomjanak az agyába a nagyobb profit érdekében.

Szerző: Gulyás Attila