Lengyel Kati kitüntetése
A 2018-ban a Nature és az Estee Lauder Company alapította első Nature Innovating Science Award-ot elnyerő Nők a Tudományban Egyesület (NaTE) 2008-ban mindössze 10 kutatónővel indult azzal a céllal, hogy támogassa a nőket, lányokat a tudományos és technológiai pályán való érvényesülésben. 2013-ban volt a műszaki tudományok, illetve a fizikai és csillagászati tudományok/űrkutatás területén dolgozó kutatónők elismerésére alapított Nők a Tudományban Kiválósági díj első átadója, néhány éve pedig a kutatói tevékenység támogatását is díjazzák. Ez utóbbi kitüntetést nyerte el Lengyel Katalin, Hangya Balázs csoportjának szakasszisztense.
Május 11. délutánján, az esőtől nedves Szigony utcából metróval érkezők a napfényes belvárosba léptek ki és sétáltak el virággal, csokival, ajándékkal vagy anélkül, de hétfőhöz képest különösen jókedvűen és ünnepi hangulatban az MTA épülete felé, hogy együtt örüljenek Lengyel Katival, aki ott vette át a NaTE Kiválósági Díját.
Ahogy ezernyi más dologról, a díjakról is sokan sokfélét gondolnak és mondanak, de abban mind egyetértenek, hogy kitüntetést csak az kaphat, akit vagy ajánlanak vagy maga pályázik rá. Arról pedig, hogy valaki el ne mulassza kitüntetését, ha ajánlás alapján kapja a díjat, a Nők a Tudományban Egyesület jó előre gondoskodott. Az ajánlónak tudatnia kell azzal, akit ajánl, hogy esetleg keresni fogják, és olyan elérhetőséget kell megadjon, amin biztosan elérik. Kitüntetést kapni hírességek esetében sem mindennapos, a mi Katink ráadásul egy olyan kitüntetést kap, melyet műszaki tudományokban elért kiváló eredményeket elért kutatónők számára írtak ki, és logikusnak tűnhet, hogy a kutatásukat támogató is velük együtt dolgozzon. Mi lehet az, ami miatt mégis Katit választották a jelöltek közül?
A válasz egyszerű. Aki ismeri Katit, annak számára a díj indoklása sok újat nem mond, aki nem ismeri, a róla készült videó alapján könnyen meggyőződhet arról, hogy megérdemelten tüntették ki, de egyik sem szól arról, ami a legfontosabb. Mert miből is lett Kati díja, mi volt az alapja? Kivételes szakmai tudása a szövettani és elektronmikroszkópos módszerek területén? Az, hogy töretlen lelkesedésel és végtelen türelemmel oktatta, segítette a TDK és PhD hallgatókat, segítette kezdő és már komoly sikereket elért kutatók munkáját? Az, hogy mindenkire tudott odaadóan figyelni, néha már azzal is, ahogyan meghallgatott valakit, és ahol megjelent, dolgozott, az a hely valahogy otthonosabbá-barátságosabbá, rendezettebbé és tisztábbá vált? Külön-külön egyik sem világrengető dolog, van, amit esetleg el is várunk - főképp másoktól és irányunkban - de együtt bizony kivételes, olyasmi, amit nem lehet nem észrevenni.
Az oklevél, a kristályplakett, a vele-róla készült videó, a díjnak az átadón is felolvasott indoklása a kitüntetésnek az a része, amivel lehet büszkélkedni és persze örülni is. Ami azonban se el nem törhető, se el nem veszíthető, és csak azok tudják, akik Katit jól ismerik, és azok nem is irígylik, az az út ehhez a díjhoz, ami ezeknél a “megfogható” dolgoknál fontosabb. Nem Kati útja, azoké, akik ahhoz kellettek, hogy ő díjazott lehessen.
Először a díjat alapítók említendők, akik arra is gondoltak, hogy jusson a "fényből-dicsőségből" azoknak is, akik munkája és támogatása nélkül a nagy eredmények sokkal keservesebben és lassabban születhettek volna meg.
Aztán - Kati esetében - ott van Wittner Luca, aki majd 20 éve nem dolgozik Katival egy csoporban, tizenéve nem is a KOKI munkatársa, mégis, a díjról hallva, azonnal Kati jut eszébe. Hangya Balázst pedig győzködnie sem kell, már írja is azt a kétségkívül nagyon jól megfogalmazott ajánlást. Akit elismerünk és szeretünk, arról nem nehéz jót és igazat írni. És milyen jó az a szabály is, hogy tudatni kell azzal, akit jelölnek, hiszen így nem csak izgulni fog az eredmény miatt, de ezalatt arra is gondolhat, őt itt szeretik és megbecsülik. És ezt akkor sem felejtené el, ha nem ő lenne a kiválasztott győztes.
Az értesítés, a mindenkinek külön elküldött e-mailek, mert " a dolog még nem publikus", a kisfilm forgatására való előkészület, maga a forgatás, a díjátadó, a taps, a díj, a virágcsokor és az érezhetően vele együtt örülő munkatársak - ez mind a díjhoz tartozó, el nem veszíthető rész, és egyáltalán nem csoda, hogy Kati úgy érezhette magát, mint egy igazi sztár.
Aki pedig nem hiszi, hogy valóban így volt, csak nézze meg a képeket!
