Miért szeretjük a tüzet bámulni?

2026. november 14. szombat

… és a folyót, és a vízesést, és a susogó lombokat?

 

Miért tudunk jobban elaludni fehér zajban vagy monoton beszédű előadó podcastját hallgatva?

Két tudományos tartalomgyártó kedvencem, a mindig vidám Hannah Fry (The Curious Cases of Rutherford and Fry) és a meglehetősen csavaros (már-már kitekeredett) elméjű Michael Stevens (Vsauce) közös podcastba kezdtek, „The Rest is Science” néven.

 

Michael Stevens és Hannah FryFry a matematikai és modellezési szemléletet, valamint azt a műsorvezetői képességet hozza a beszélgetésekbe, amellyel az elvont gondolatokat is kézzelfoghatóvá tudja tenni. Az utóbbi remekül kiegészíti a Stevensre jellemző, kíváncsiság vezérelte, filozofikus, gyakran meglehetősen provokatív, de igen mélyre látó megközelítését. Beszélgetéseik középpontjában nem egyszerűen tudományos tények ismertetése áll, hanem a magától értetődőnek tekintett feltevések megkérdőjelezése.

 

Egy mostanában közreadott beszélgetésük szolgál a mai bejegyzés címeként és témájaként. A történetben evolúcióbiológia, etológia, antropológia, szociológia és tudatelmélet fonódik egymásba, két meglehetősen érdekes gondolatot vetve fel. A tűz fizikájából és kémiájából kiindulva, az emberi evolúción keresztül jutnak el a figyelem pszichológiájához.

Michael Faraday, az egyik legbrilliánsabb kísérletezőMegjegyzem itt hivatkozás nélkül idegen tollakkal ékeskednek, mert erősen alapoznak Michael Faraday tudománytörténetileg „virális” karácsonyi előadássorozatára, melyet 1848-ban a Royal Society-ben tartott. Egy egyszerű dolog, a gyertya vizsgálatával mutatott be nagyon fontos fizikai és kémiai összefüggéseket. A híres előadásról magyar nyelven itt olvashattok. Olyan megfigyeléseket mutatott be, amelyeket bármely földi halandó elvégezhetett és tudományt csinálhatott. Ma is szükség lenne sok ilyen előadásra, hogy a tudomány hitele ne a mágia, misztika és babonaság hitelével legyen egyenlő.

Szerencsére remek tudományos csatornák találhatók a video megosztókon. A rácsodálkozás mestere számomra Steve Mould, aki alapvető fizikai jelenségeket boncol, ért meg és mutat be emészthetően. Lácszökőkút (chain fountain) elemzése Mould-effektus néven vonult be a tudományba és több tudományos közlemény születéséhez vezetett. Hasonló kíváncsiságot és a megértés folyamatát bemutató csatorna Derek Muller Veritasium-a, igaz egy kicsit kevésbé barkácsolós, kevésbé humoros, inkább professzionális formában.

De ne feledkezzünk el a magyar tartalmakról sem. Zsiros László Róbert csatornája a Szertár áll legközelebb Mould rácsodálkozásához. Sajnos 5 éves utolsó tartalma. Szükség lenne egy ösztönző támogatási rendszerre, mely megtartja az ilyen kincseket.

Jellegzetes, önálló magyarázó nyelve van a Zállatorvos csatornának is mely biológiai, egészségügyi jelenségeket jár körül. Az Atomcsill, az Élő csillagászat és az Űrkutatás magyarul csatornák a fizika és az űrkutatás eredményeit teszik elérhetővé a magyar közönség számára.

 

A neandervölgyi ember 400 ezer évvel ezelőtt rakott tüze körül tűzgyújtásra utaló leleteket találtak tavaly SuffolkbanA beszélgetésből megtudhattuk, hogy az első tűzhasználat bizonyítékára másfél millió éves leleteink vannak. Az aktív tűzgyújtás első bizonyított idejét épp most tolta meglehetősen korábbra egy Suffolki leletanyag, 400 ezer évvel ezelőttre (a korábbi neandervölgyi lelet 50 ezer!!!!! éves volt). Neandervölgyi emberek tűzgödrének peremén olyan nyomokat találtak, melyek arra utalnak, hogy kovát és piritet összeütve aktívan gyújtottak tüzet, nem csak begyűjtötték és őrizték azt (a témában lásd a Tűz háborúja című alapfilmet, melynek elkészítésekor nyelvészeket kértek fel, hogy az ősemberek nyelvét kidolgozzák). Azaz, a tűz ismerete meglehetősen belenyúlt szociális evolúciónk időszakába és komolyan befolyásolt agyunk és társas kapcsolataink felépítését. Korábban is emlegettem már, de újra felidézem, hogy az ember és ősei 60-70 millió éve csapatokban, hordákban élnek. Ennek következményeként a közösség védelmet nyújt a külvilág veszélyei ellen, de ugyanakkor kihívásokat támaszt a csoporttársakkal való boldogulás terén. Az emberősök számára egy idő után a csoporttársak, azok agyának fejlettsége, jelentősen komolyabb szelekciós tényezőnek bizonyult, mint az oroszlán. Aki okosabb, ügyesebb, diplomatikusabb, fondorlatosabb volt (esetleg jobban bírta az alkoholt), annak több utódja született és az ezekhez a tulajdonságokhoz vezető gének rögzültek a populációban. Az ember a természetes szelekció állapotából továbblépett a társas szelekció szintjére. Az egy érdekes kérdés, hogy a Mesterséges Intelligencia megjelenése milyen szelekciós szintet és hatást fog okozni.

Az ember evolúciójának végső szakaszában a fajtársakkal való versengés és együttműködés képessége komolyabb szelekció nyomást jelentettek, mint a távolba szorult oroszlánok. Agyunk szerkezetének fejlődésére komoly hatást fejtettek ki a társas interakciók igényei.

De milyen hatással lehetett a tűz használata őseink agyának fejlődésére?

Azt a tényt, hogy a tűzben megfőzött ételnek sokkal jobb a hasznosulása és ezért táplálja energia zabáló agyunkat, most mint trivitalitást hanyagoljuk el. A beszélgetés első, számunkra fontos gondolata az volt, hogy a tűzrakás tervezést igényel és ezáltal hozzájárult gondolkodásunk átalakulásához. Korábbi bejegyzésekből ismerős lehet az, hogy az egyszerű elmék csak a jelenben élnek, esemény-vezéreltek, azaz a külvilág egy ingerére alkalomszerűen reagálnak valamilyen cselekedettel. Fejlettebb elmék már belső késztetésekkel is rendelkeznek, nem csak ingerekre reagálnak. Egy tűz meggyújtásához és fenntartásához azonban előre kell gondolkodni. Erre csak olyan elmeA tűzrakás a tervezés, az együttműködés és kötődés kialakulásában fontos és ezáltal agyunk fejlődését is alakította. képes, mely nem csak modellt alkot a világról, hanem a belső modelleket felhasználva előre modellezi a jövőt és ennek megfelelően cselekszik.

 

A tűzrakás másik eleme, hogy az egy közösségi program. Több embernek kell együttműködnie a fagyűjtésben, tűzgyújtásban. Így kialakul az is, hogy ha te hozol fát, te is odaülhetsz a tűzhöz melegedni. Egy ilyen interakció segít a bizalom kialakulásában, annak megítélésében, hogy ki – mennyit ér, hajandó-e a közösségért dolgozni. Szükségszerűen megjelennek azok az agyi területek, amelyek képessé tesznek minket arra, hogy azonosítsuk társainkat és egy megbízhatósági értéket rendeljünk hozzájuk. És ha már a tűz mellett ülünk, akkor kicsit táncolhatunk, énekelhetünk, sőt amikor már tudunk beszélni, a dolgainkat is megbeszélhetjük. Olyan dolgokat, amik nem egy épp felmerülő –inger-vezérelt– probléma megoldására irányulnak, hanem ráérnek, a jövőre vonatkoznak, nem is feltétlenül fontosak. Charles Darwin, Donald Merlin, Steven Mithen, Steven Brown és W. Tecumseh Fitch egymásra épülő elméletei szerint a tánc-ének-nyelv sorrendben fejlődött kommunikációnk. Minden bizonnyal a tűz mellett.

A szociális helyzetek és emberi kapcsolatok kiértékelésében résztvevő agykérgi területek.

Természetesen ezeknek a társas túléléshez fontos dolgoknak a megértéséhez, és a rájuk való emlékezéshez is ki kellet alakuljanak megfelelő agyi területek. Azaz a tűz nem csak a tervezés, de a szociális kötődés, a bizalom kialakulásának is eszköze volt. A millió éves, megbízható társainkkal együtt töltött tűzbenézés pedig nyomot hagyott abban, mikor érezzük jól magunkat. Egy ropogó tűz ebben sokat segít..

A beszélgetés másik érdekes állítása, hogy a tűz nézése különleges köztes állapotba hozza a figyelmi rendszerünket: leköti a figyelmünket, de nem követel erőfeszítést. Ennek magyarázatához a műsor Stephen és Rachel Kaplan Attention Restoration Theory (ART), vagyis figyelem-helyreállítási elméletét használja.

Három figyelmi állapotot különböztetnek meg:

  • Irányított figyelem (directed attention): amikor egy feladatra koncentrálunk, és tudatos erőfeszítéssel kizárjuk a zavaró ingereket. Ez kognitívan megterhelő.
  • Rumináció: amikor figyelmünket önkéntelenül belső problémáink, aggodalmaink, ismétlődő gondolataink kötik le.
  • Lágy elbűvölődés (soft fascination): amikor valami önkéntelenül magára vonja a figyelmünket, de nem foglalja le teljesen a kognitív kapacitásunkat.

 

Az ART elmélet három figyelmi állapota.

A „soft fascination” lényege, hogy úgy figyelünk valami nem túl bonyolult és kis téttel rendelkező dologra, hogy se a külső, se a belső figyelmi rendszer (DAN/VAN) nem indul be erősen, de nem is esünk mélyen bele az alapértelmezett hálózat (DMN) által kezdeményezett belső rágódásokba sem (a rövidítések jelentését lásd itt). Ami történik nem foglalja le tudatosságunkat, marad szabad tudati kapacitásunk. Az ezt az állapotot vizsgáló fMRI eredmények arra utalnak, hogy a DAN és a DMN közötti kapcsolat ilyenkor kiegyensúlyozódik, egyik sem lesz domináns. A tűz vagy a hullámzó víz nem pusztán passzívan leköti a figyelmet, hanem rendszeresen visszavezeti azt a külvilágba, anélkül hogy tartós feladatkontrollt igényelne, mivel nem kell semmit se csinálnunk. Ez elősegíti a visszatérő megrekedt, rágódó gondolatok megszakítását és megőrzi a spontán asszociációk lehetőségét. Megengedi, hogy beszélgessünk, szociális kapcsolatba lépjünk, elfeledjük belső késztetéseinkből adódó gondjainkat, a társas kapcsolat által biztosított külső figyelmet nem igénylő, helyzetekben. A tűz bámulása, a madárdal és az erdő susogásának hallgatása képes kiváltani ezt az „áldott ” állapotot, amikor kötődni, gyógyulni, fejlődni tudunk (a természetes környezet jótékony hatásáról már korábban is írtunk).

 

Az aluljárókban evangelizáló kiadványokból ismert stílusban a poklot és a paradicsomot ábrázoló, de meglehetősen igaz kép. Bocsánat, hogy ilyenre vettem rá Mikrobit.Ez az áldott állapot működött is mindaddig, amíg meg nem jelent a TV és az okostelefon. Már 50 éve mondják, hogy a házak ablakán kiszűrődő villódzó hideg fény felváltotta a közösségi tűz meleg fényét, az atomizálódás, az egyedüllévővé válás pokoltüzévé vált. Ennél már csak az okostelefonból ömlő, algoritmusok által akarva-akaratlanul ránktukmált értelmetlen szocmédia posztok rombolják jobban a közösségi együttlét lehetőségét. A soft fascination-t egy hard fascination-né, kemény bevonódássá alakítva. Az állandóan érkező kemény figyelmet igénylő információmorzsák pörgetése nem engedi meg, hogy embertársainkra hangolódjunk, de azt sem, hogy elgondolkodjunk, rendezgessük gondolatainkat. Leköt minket, de közben nem érezzük jól magunkat, mert nem tudunk ellazulni. Biztos mindenkinek ismerős, amikor este az ágyban fáradtan, fásultan pörgeti a képernyőt, próbál ellazulni, de nem tud.

Pedig csak a családjával vagy barátaival tüzet kellene gyújtania!

Szerző: Gulyás Attila

<< Vissza
Korábbi hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások
Új hozzászólás
A hozzászólások moderáltak, csak az Admin jóváhagyása után jelennek meg!