A világ többszintű megjelenése az agyban és a számítógépben II.
Az előző bejegyésben bemutatott többszintű reprezentáció megtalálható az agyban is. Az elsődleges érző kérgektől az érzékszerv-független asszociációs területekig az információ sejtcsoportok akciós potenciál mintázatában hordozódik, de területenként más a jelentése (a reprezentáció módja).
Az fontos itt, hogy az egymás után kapcsolódó feldolgozási (és mint láttuk ugyanakkor memória) szintek nem egy egyenes láncba, hanem egy erősen visszacsatolt, köröket és elágazásokat is tartalmazó meta-hálózatba kapcsolódnak. Amikor felfelé halad a feldolgozás akkor az egyszerűbb reprezentációk mintázataihoz összetetteb reprezentációk asszociálódnak. Pontok alkotnak egy vonalat, azok szögeket, az egy A alakot, az egy „A” betűt. Ugyanez megtörténik mondjuk a hangokkal is, kialakul az „A” hang reprezentációja (két értelemben is a zenei és a fonetikai A-é), majd magasabb szinten az „A” fogalma.
A visszacsatolások komoly extrákat adnak a feldolgozáshoz. Ha hallunk egy A hangot, fel tudjuk idézni az A leírt képét is, mivel az asszociációk a hálózatok között kétirányúak. Egy magasabb terület mintázata az alacsonyabb területen kiváltja a hozzá tartozó mintázatot, mely tovább terjed lefelé. A különböző területeken összefonódó mintázatok alkotják egy-egy tárgy, esemény modelljét, azáltal, hogy agyunkban automatikusan bekapcsolnak a korábbi asszociációk eredményeként összetartozó mintázatok.
Ha meglátunk az állatkertben egy zsiráfot, vagy látunk róla egy fényképet, neadjisten kapunk egy plüss zsiráfot, akkor az alakja és mintázata alapján előhívjuk a zsiráf modellt, és a különböző agyi területeken hozzá tartozó mintázatokat. Az egyes területek az összképhez hozzáteszik mindazt a tudást, amit az aktiválódó mintázatok hordoznak a különböző szintű, eltérő reprezentációkkal rendelkező agyterületeken. Látókérgünk tudja, hogy sárga alapon barna sokszögek tarkítják, kicsit magasabb szintem azt is látjuk vagy tudjuk, hogy hatalmas, szép szeme van és lila a nyelve, nagy állat, alapjában nem kell tőle félni (amigdala), mert növényevő, bár ha az oroszlánok megtámadják jól felrúgja őket. Hippokampuszunk és homloklebenyünk tudja, hogy magas fák levelét legeli, a szavannán él és a hímek nyakukkal vívnak párbajokat. Azt is magunk elé tudjuk vetíteni Afrika térképén, mely területeken él. Egy hierarchikus modell elemei tehát számos szinten, azonnal sok mindent előhívnak az összetett, párhuzamos, de eltérő szintű reprezentációkból. Amikor érzékelünk valamit agyunkban, megelevenedik a hozzá tartozó tudás, megjelenik egy gazdag belső kép. Ez egy elég jó első lépés a tudat élményéhez.
De a gazdag sokszintű reprezentációkból bajok is származhatnak, skizofrénia, téveszmék, hallucinációk vagy csak álmok, rémálmok formájában. Ilyen esetekben az érintettek számára az aktiválódott belső modellek valóságnak tűnnek, azonban nem, vagy rosszul működnek azok az agyi ellenőrző körök, amelyek jelzik, hogy mi a külső és mi a belső világ által aktivált modell. Amikor egy skizofrén arról számol be, hogy valaki parancsokat ad neki, akkor tényleg megjelennek hallókérgében a hallásfeldolgozásra jellemző mintázatok. Aktiválódik az elsődleges és másodlagos hallókéreg, a Broca terület és az anterior cingulate terület (AAC). Számára ez a fura módon aktiválódott modell, mintázat a valóság és azt valóságnak éli meg, hallja.
Két gondolatmorzsa még, amit a téma belső modellje agyam valamelyik rekeszéből előhívott:
Egyrészt, míg a számítógépnél szigorú szabványok szerint kialakított műveletek alakítják a biteket, addig az agy esetében a tanulási történet alapján meghatározott egyedi kódolások alakulnak ki minden egyes területen (a neuromorf depp-learning AI hálózatokban (pl LLM-ek, ChatGPT, etc.) is így van). Mint amikor az erdőben elveszett két gyerek egy saját nyelvet alakít ki. Ahogy csak ők értik egymást, az agykéreg kódok is egyediek és csak egymás között értelmezhetők. Ezért mondhatjuk azt bátran, a Kismacska meséje alapján, hogy ha valakinek az agyából egy darabot átültetnének az enyémbe semmi hasznát nem venném. Idegsejtjeim nem értenék azokat a jeleket, amelyeket a beültetett agydarab küldene. Az már egy másik kérdés, hogy lehet idővel összetanulnának.
Másrészt, kitekintésként egy érdekes párhuzam. Bár a könyv témája távol áll a keleti (klasszikus indiai, buddhista) és nyugatiasított keleti (a 19. század teozófiája) filozófiától és félreértés ne essék, nem akarom a manapság oly divatos módon belekeverni a buddhizmussal fűszerezett kvantummechanikát a tudat megértésébe, az ilyenektől hideglelésem van, de, ezek az eszmerendszerek megpróbáltak egy modellt alkotni a világról és annak strukturált leírását adni. Attól függetlenül, hogy a rigorózus tudomány kísérleteken és megfigyeléseken alapuló próbáját nem állták ki, még hordoznak érdemes gondolatokat.
Az összekapcsolódó jóga és meditációs gyakorlatok gyakran dolgoznak a csakrák fogalmával. A fenti tradíciók szerint testünk-szellemünk 3-5-7 (gúnák, kóshák, csakrák) létszinten nyilvánul meg, a fizikaitól, a tudatoson át, az isteniig. Minden egyes szintnek megfelel a 7 csakra egyike, alulról felfelé haladva. A modern tudomány ugyan nem talált a csakráknak megfelelő képződményeket, de szimbólikus elemekként jó fogódzó pontot adnak jóga és meditálás közben a figyelem irányításához, és a fentiekhez hasonlóan egyfajta szerveződési és reprezentációs szinteket jelképeznek. És persze itt is vannak lefelé és felfelé terjedő hatások.
Szerző: Gulyás Attila