A visszacsatolás dícsérete III.: A mozgástervezés és a gondolkodás hurkai
Az agysétét valahol a homloklebenynél hagytuk el. A most induló minisorozat azt járja körbe, emberi agyunk hogyan tervezi meg a mozgásokat és ehhez hasonlóan hogyan gondolkodik.
A válasz megtervezésének lépéseinél láttuk, hogy az érzékszervi ingerek összefonódó lépcsőkben dolgozódnak fel, egybeolvadnak az egyes modalitások és kialakul belső állapotuknak és a világnak egy elvont, összetett agyi reperezentációja, mely eljut többek között a homloklebenybe, ahol a jelen és a múlt alapján megfogalmazódnak a szándékok, a jövő.
Az agykéregben az információáramlás iránya durván hátulról-alulról a tarkó és halántéklebenyektől előre-fölfelé a fali és homloklebenyek felé történik. A nagy határvonalak a centrális sulcus (központi árok), mely a falilebeny közepén fölülről-lefelé húzódik, valamint a halántéklebeny nagy árka, mely majdnem vízszintesen választja el a halántéklebenyt a falilebenytől. Az emlős agyakban hátul van a látókéreg, előtte a testérzékelő kéreg (a centrális sulcus mögött, erre szokták rárajzolni az érzékelő homonculust a nagy nyelvével, kezeivel és ivarszerveivel), a halántéklebenyben pedig a hallás feldolgozása található. A centrális sulcus előtt, és a halántéklebeny nagy árka fölött található a mozgató kéreg. Egyszerű lényekben ennyi (ott még árkok és tekervények sincsenek): az érzékelő kérgek előtt van a mozgató kéreg. 
Az evolúciós fejlődés során az egyes agyterületek megsokszorozódnak és az információ soklépcsős feldolgozására szakosodnak. Kialakultak a másodlagos (modális) érző és mozgató kérgek, majd később az intermodális asszociációs területek. Ez megtörténik mind az érző, mind a mozgató területeken. Mint ahogy a földművelés kialakulásánál a falvakba telepedő emberiség első mestereit az ácsokat (akik a rönkökből házakat építettek) követték a szakosodottabb mesterségek, a kovácsok, az asztalosok, a tetőfedők, stb. Ők már egymásnak adták tovább és alakították a dolgokat. 
Az elsődleges mozgató kéreg (M1) előtt megjelentek a másodlagos (premotor, PMC) és a járulékos (supplementary, SMC) motoros kérgek, amelyek már nem egyszerű izommozgató parancsokat dolgoznak ki, hanem bonyolultabb mozgásokat terveznek és adnak át az elsődleges mozgató kéregnek kivitelezésre. 
Hasonlóan ahhoz, mint ahogy az építészek átadják a terveket a statikusoknak és épületgépészeknek, akik kidolgozzák az épület részletes terveit, melynek alapján a kivitelező az építkezésen a munkásokkal megépítteti az épületet.
Kezdetben egy egyszerű emlős csak mozdulatokat tervezett, de aztán a mozgástervező magasabb rendű motoros kérgek elé újabb kéregterületek specializálódtak. Elkezdett kialakulni a gondolkodásunkhoz és személyiségünkhöz oly fontos homloklebeny (a prefrontális cortex). Nem csoda, hogy ide került, hiszen a gondolatok tervezése hasonlít a mozdulatok tervezéséhez, csak egy-két absztrakció szinttel feljebb van.
A mozgató kérgek előtt megjelent homloklebenynek (PFC) köszönhetőan az emberi gondolkodás annyival több, mondjuk a tengeri malacénál (annak mozgástervezésénél), hogy nem impulzívak vagyunk, azaz nem csak az éppen jelen levő ingerekre reagálunk, hanem belső állapotaink (szándékaink, hangulatunk, terveink) befolyásolják és indítják a cselekedeteinket. Ahogy megjelentek az egyre absztraktabb reprezentációkra képes agyterületek, a mozdulatok is elvonttá, gondolatokká, szándékokká váltak.Ne feledjük, hogy az agyban miden mintázat és annak átalakulása. Az agynak mindegy, hogy egy izommozgás sorozatot vagy egy matematika feladatot old meg. Hasonló rendszereket használ. A továbbiakban a mozgás tervezésének hurkait járjuk körbe, melyek aztán rávilágítanak a gondolkodás hurkaira is.
Nagyon röviden: A homloklebenyben megfogalmazódott számos lehetséges mozgási szándék a mozgatókéregből a törzsdúcok-talamusz, valamint a kisagy-talamusz információ áramlási hurkaiban faragódik egyetlen megvalósítható, kivitelezett mozdulattá, akár több körben is.
A fenti folyamatnak két szakasza van. Az elsőben a kérgek kidolgozzák a lehetséges terveket, a másodikban a törzsdúcok (striátum, globus pallidus, substantia nigra, subthalmic nucleus) gátló rendszerei lefaragják az aktuális helyzetben kivitelezhetetlen terveket (mozgás, gondolat). A végső terveket pedig az agykéreg eljuttatja a gerincvelőbe az izmokon végződő mozgató idegsejtekhez.
Akár ennyi is elég lehetne, de aki alaposan meg akarja érteni a részleteket és trükköket, annak most jönnek a részletek. Először mint egy eposzban, kezdjük a szereplők ismertetésével, a rendszer anatómiájával (ez nem lesz teljesen új a korábbiak alapján), majd jön a cselekmény.
Szerző: Gulyás Attila