Hogyan vált ki a dopaminfelszabadulás örömet és sikerélményt
Nézzük akkor a dopamin második hatását. Ugyanis a pozitív RPE (sok dopamin)– vagyis amikor a kapott jutalom nagyobb vagy váratlanabb, mint amit előre vártunk – nemcsak tanulási jelet, hanem szubjektív élményt is kivált: örömöt, elégedettséget, "sikerérzést".
Ez egy fontos visszajelzés agyunknak, mert ezzel felderítésre, próbálkozásra, kiváncsiságra serkent minket, motivál. A dopamin tesz minket hatékony, felderítő, kíváncsi lényekké. Az élmény kialakulása nem szűkíthető le egyetlen agyi területre, hanem egy széles hálózatban keletkezik. Nézzük részletesen, hogyan jön létre ez az érzet.
Amikor egy vártnál nagyobb jutalom történik (pl. váratlan dicséret, nyeremény, sikeres válasz) a ventralis tegmentális area (VTA) dopaminsejtjei fokozott kisüléssel reagálnak (burst firing). Ez a dopaminjel különböző célterületekre terjed szét.
Az örömöt, a motivációt a nucleus accumbens (ventrális striátum) aktivációja váltja ki. A nucleus accumbens aktivációja összetettt neurokémiai változásokat vált ki.
1) aktiválódik egy örömre specializált limbikus áramkör (a limbikus rendszer ugye nagyon fontos az érzelmek és a tudatosság kialakításában),
2) Aktiválódik az opioid rendszer, mely az agyban elszórt μ-opioid receptorokon keresztül az örömélményt fokozza,
3) oxytocin, a boldogsághormon szabadul fel, mely erősíti a társas kapcsolatokat és
4) szerotonin szabadul fel, mely stabilizálja a pozitív hangulatot és csökkenti impulzivitást.
Mindeközben a ventromediális prefrontális kéreg (vmPFC) és az orbitofrontális kéreg (OFC) összeveti a várakozást és a kimenetelt, és jelentést ad a történteknek, kialakul az önreflektív, tudatos sikerélmény. Ez az, ami miatt tudatában leszünk, hogy „Tudom, hogy jól csináltam valamit”. Végül a hippokampusz kontextusba helyezi (hol, mikor, mi történt), és tárolja a sikeres helyzetet a memóriában, melyhez az amigdala pozitív érzelmeket rendel. Ha legközelebb hasonló helyzetbe kerülünk jól érezzük magunkat, ezért törekszünk ilyen helyzetbe kerülni.
A nucleus accumbens a döntési-tanulási folyamat mindkét fázisában fontos szerepet játszik. Nem csak a siker reklámozásában van szerepe sikeres cselekedetet követően, hanem a döntésekben is fontos. Amikor döntünk akkor a nucleus accumbens segít abban, hogy melyik lehetőség mekkora jutalmat igér. Ilyenkor nem a konkrét motoros parancsokat hozza meg, hanem súlyozza és serkenti azokat a mentális reprezentációkat (célok, várakozások), amelyek jutalomhoz vezethetnek. Azaz, segít eldönteni, melyik tervet vagy választási lehetőséget érdemes végrehajtani. Ha a környezet megváltozik, a NAc segít újrasúlyozni az alternatívák értékét és elősegíti a rugalmas döntéshozatalt.
A tanulási fázisban a dopamin a NAc-ben átírja az elvárható jutalom váratlanságát vagy annak hiányát (reward prediction error – RPE). Ez lehetővé teszi, hogy a szervezet megtanulja, milyen környezeti ingerek vagy cselekvések vezetnek pozitív kimenethez. Különösen fontos a stimulus–outcome asszociációk tanulásában (pl. egy hang → étel). Megtanulja, hogy egy inger vagy cselekvés „érdemes”-e végrehajtani.
A döntés-tanulás-döntés visszacsatolt körök eredeményeként, korábbi akcióink hatása alapján a tanulás során újraértékelődik a jutalom és legközelebbi ígéretének nagysága is.