Idegrendszeri betegségek a biológus szemével: Személyiségzavarok
Hasonlóan a pszichotikus zavarokhoz itt is az egyes feladatok megoldásában és összehangolásában fontos agyterületek viszonylagos fejlettségében és kapcsolataik erősségében vannak egyéni eltérések. Ugye ezek nem a tudat, hanem a személyiség, a társas interakciók betegségei. Azt szoktam mondani, mindenki másképp bolond, hiszen mindenki egy kicsit másképp felépített és zsinórozott aggyal születik.
A személyiség zavarait 3 csoportba osztják.
A csoport: Különc vagy excentrikus személyiségzavarok. Főként a társas kapcsolatok zavarában nyilvánulnak meg. Ide tartoznak:
Paranoid személyiségzavar (PPD): kóros bizalmatlanság és gyanakvás másokkal szemben, ártó szándékot tulajdonítanak ártalmatlan helyzeteknek is, hajlamosak a haragtartásra és érzékenyek a kritikára, ritkán bíznak meg másokban, kerülik a közeli kapcsolatokat.
Skizoid személyiségzavar (SPD): érzelmi hidegség, távolságtartás, közöny a társas kapcsolatok iránt, nem vágyik szoros kapcsolatokra, még a családjával sem, kevés vagy semmilyen érzelemkifejezés, visszahúzódó életmód, magányos tevékenységeket részesít előnyben.
Schizotípiás személyiségzavar (STPD): szokatlan gondolkodás, különc viselkedés és beszéd, gyanakvás, de nem olyan súlyos, mint a paranoid személyiségzavarnál, torzult és mágikus gondolkodás (pl. babonák, telepátia, különleges erők), szociális szorongás, nehezen alakítanak ki kapcsolatokat.
Különbségek:
PPD: Kóros gyanakvás, de a valóságot érzékeli.
SPD: Hideg, érzelemmentes, nem érdekli a társas élet.
STPD: Furcsa gondolkodás, mágikus hiedelmek, különc viselkedés.
Nem keverendők össze a Skizofrénia, Paranoia esetével (lásd lejjebb), amik sokkal súlyosabb, betegségek, hallucinációkkal téveszmékkel járnak.
B csoport: Drámai, érzelmileg intenzív vagy impulzív személyiségzavarok. Jellemző rájuk a szélsőséges érzelmi megnyilvánulás, az instabil kapcsolatok és az impulzív viselkedés.
Nárcisztikus személyiségzavar (NPD): felfokozott önértékelés, felsőbbrendűség érzése, a betegnek folyamatos csodálatra és elismerésre van szüksége. Hiányzik belőlük az empátia, mások érzései nem igazán érdeklik. Manipulatív, kihasználó magatartást tanúsít, ha érdeke úgy kívánja. Kritikára érzékeny, de ezt arroganciával vagy haraggal álcázza. Az alant következő antiszociális személyiségzavartól abban tér el, hogy a nárcisztikus ember fő célja az elismerés és csodálat, míg az antiszociális személyiségzavaros egyén manipulatívan vagy agresszívan kihasznál másokat, hogy elérje célját.
Antiszociális személyiségzavar (ASPD, pszichopátia és szociopátia): Empátia és bűntudat teljes hiánya, manipulatív, megtévesztő, szabályszegő viselkedés, impulzív, felelőtlen, gyakran törvénybe ütköző cselekedetek. Képtelenek stabil kapcsolatok fenntartására, de másokat könnyen kihasználnak. Agresszív vagy domináns viselkedést mutatnak, ha érdekei úgy kívánják.
A Pszichopata (manapság már inkább antiszociális személyiségzavarnak nevezik) hideg, számító, jól álcázott, intelligens, tervező, míg a Szociopata (aszociális személyiségzavar a korszerű megnevezése) impulzívabb, agresszívabb, kevésbé kontrollált. A Pszichopaták a társadalomra nagyon veszélyesek, mert morális korlátok nélkül valósítják meg céljaikat magas intelligenciájukkal. Gyakran ölnek céljaik elérése érdekében, hideg fejjel, nincsenek morális gátjaik. Tapasztalatok szerint a terápia nem javít a viselkedésükön, mert nem érzik magukat betegnek. Gyakori, hogy terápia után arról számolnak be, köszönik a terápiát, mert már jobban értik az embereket, és emiatt majd jobban tudják őket a jövőben befolyásolni. Amíg kisközösségekben éltünk nem voltak nagyon veszélyesek, mert mindenki tudta róluk a faluban, hogy mire számítson és gyakran kiközösítették őket. Manapság a nagyvárosi létben virágzanak, hiszen senki nem ismer senkit, gyakran kerülünk ismeretlen emberekkel kapcsolatba és függésbe. A nagy cégvezetők között számos ilyen vonású ember található.
Míg a nárcisztikus személy hidegebb, de keresni akarja a csodálatot, az antiszociális inkább a kontrollt és hatalmat keresi, nem törődik mások véleményével, manipulatív és gátlástalanul kihasznál másokat, veszélyes másokra.
Borderline személyiségzavar (BPD): Extrém érzelmi instabilitás (pillanatok alatt változó hangulatok), intenzív, kaotikus kapcsolatok, idealizálás és elutasítás ciklusai, önértékelési problémák, állandó belső üresség érzése, impulzivitás (pl. önkárosítás, szenvedélybetegségek, hirtelen döntések) jellemzi. Gyakori az elhagyatástól való félelem, még akkor is, ha nincs valós veszélye. A BPD-s érzelmileg intenzív és kiszámíthatatlan, inkább magában tesz kárt, mint másokban.
C csoport: Szorongó vagy félelemmel teli személyiségzavarok, az önértékelési problémákban, túlzott kontrollvágyban vagy függőségben nyilvánulnak meg.
Elkerülő személyiségzavar (AVPD): extrém szociális szorongás és önbizalomhiány, kerüli a társas helyzeteket, mert fél az elutasítástól és a kritikától, szeretne kapcsolatokat, de túlzottan fél a megszégyenüléstől, gyakran túlérzékeny a visszajelzésekre és elutasításokra.
Dependens személyiségzavar (DPD): extrém mértékű függőség másoktól, önálló döntések meghozatalára képtelenség, fél az egyedülléttől, és mások támogatására, jóváhagyására van szüksége, nehezen vállal felelősséget, inkább másokra bízza magát, hajlamos a behódoló viselkedésre, akár rossz kapcsolatokban is. A dependens személy kapcsolatokra vágyik, míg az elkerülő inkább fél tőlük.
Kényszeres személyiségzavar (OCPD): extrém perfekcionizmus, merev szabályokhoz ragaszkodás, rugalmatlan, kontrollmániás gondolkodás és viselkedés, hajlamos az érzelmek elfojtására, túlzottan munkaközpontú, nehezen bízik másokban, mert úgy érzi, csak ő tudja „jól” csinálni. Az OCD-ben kényszeres gondolatok és ismétlődő rituálék vannak, míg az OCPD-ben a túlzott perfekcionizmus és rigiditás dominál.
Az okok között mindhárom csoportban szerepelnek genetikai tényezők. Bizonyos örökölt temperamentumok (pl. introvertáltság, bizalmatlanság) növelhetik a kockázatot.
Az agyi dopaminrendszer eltérései, valamint a félelemmel és gyanakvással kapcsolatos agyi struktúrák (pl. amygdala, prefrontális kéreg) eltérő fejlődése és kommunikációja vezethet kialakulásukhoz. A környezeti tényezők között gyermekkori trauma, elhanyagolás vagy bántalmazás növelheti a paranoid és schizotípiás személyiségzavar kialakulásának esélyét. Társas izoláció gyermekkorban hozzájárulhat a schizoid személyiségzavar kifejlődéséhez. Folyamatos stressz vagy kiszámíthatatlan szülői viselkedés fokozhatja a bizalmatlanságot és az excentrikus gondolkodásmódot. Túlzottan megengedő vagy figyelemhiányos nevelés esetében növekedhet a kockázat. Társadalmi hatások (pl. sikerorientált vagy individualista kultúra) meghatározó lehetnek. Szociális elutasítás vagy bullying (gyermekkori társak általi folyamatos zaklatás) AVPD-hez vezethet.
Pszichoterápia és viselkedés terápiák az elsődleges kezelési módok, feltéve ha az érintett elfogadja hogy szüksége van rá, ez sokszor nem így van. Kognitív viselkedésterápia (CBT) segíthet a bizalmatlanság és gyanakvás enyhítésében. Türelmes, támogató terápiás kapcsolat elengedhetetlen, mert a betegek hajlamosak ellenségesen viszonyulni a terapeutához. Interperszonális terápia vagy szociális készségfejlesztés hasznos lehet, de a betegek gyakran nem motiváltak a terápiára. Csoportterápia bizonyos esetekben nem ajánlott, mert a szociális távolságtartás miatt diszkomfortot okozhat. Kognitív terápia segíthet a furcsa hiedelmek és paranoid gondolatok enyhítésében. Szociális tréning támogathatja az alkalmazkodóképesség növelését. Pszichodinamikus terápia segíthet a rejtett bizonytalanság és önértékelési problémák feldolgozásában.
Használhat még az életmódbeli változások és az önsegítés. Stresszkezelési stratégiák (pl. relaxáció, mindfulness) segíthetnek csökkenteni a szorongást. Szociális készségfejlesztés hasznos lehet a schizotípiás és schizoid személyiségzavarban. Támogató környezet fontos, mivel ezek az egyének gyakran elszigetelődnek. Érzelemszabályozási technikák (pl. mindfulness) segíthetnek BPD-ben. Konfliktuskezelési stratégiák hasznosak lehetnek NPD és ASPD esetén. Támogató csoportok segíthetnek a szociális kapcsolatok fejlesztésében. Fizikai aktivitás és strukturált napi rutin csökkentheti az impulzivitást és hangulati ingadozásokat.
Személyiségzavarokra nincs specifikus gyógyszer (hiszen bizonyos agyterületek közötti kölcsönhatások erősségét kellen megváltoztatni), de a tünetek enyhítésére alkalmazhatók: a) szorongáscsökkentők (pl. SSRI-k, SNRI-k), esetén segíthet. b) antidepresszánsok (SSRI-k, pl. fluoxetin, sertralin), OCPD esetén csökkentheti a kényszeres vonásokat. c) benzodiazepinek (pl. alprazolam) átmeneti szorongáscsökkentésre, de hosszú távon nem ajánlott függőségveszély miatt. d) ha túlzott szorongás vagy agresszió jelentkezik, kis dózisú antipszichotikumok (pl. riszperidon) segíthetnek.
A soroztot az agykéreg fejlődésének fejlődési zavaraiból fakadó betegségekkel zárjuk.
Szerző: Gulyás Attila