100
Szabó Dezső, intézetünk professzor emeritusa, július 12-én ünnepelte 100. születésnapját. Ez az évforduló maga tiszteletet parancsol, de a mi Dezső bácsink esetében a tisztelet koránt sem csak ennek szól! Egy kivételes embernek volt kivételes születésnapja.
Lehet, a geológusok, csillagászok és egyéb elvarázsolt területek művelői számára 100 csak évmilliókban vagy fényévekben jelent sokat, de akárhogy is vesszük, a száz a mesebeli számok közé tartozik, mint az egy, a három, a hét, és azt hiszem, a tizenkettő is.
Száv év magány – olvassuk vagy halljuk, és máris abban a mágikus világban érezzük magunkat, mely talán csak Gabriel García Márquez, a regény írója szerint tökéletesen realista.
Az ókori Róma rettegett hadseregének centuriója a centura, azaz század száz emberét vezette. Ez az elnevezés lett az alapja az évszázad szónak is, amit úgy 1650 körül kezdtek el alkalmazni. Bár a történészek között vannak, akik meghatározó eseményeik alapján hosszú és rövid századokról beszélnek, de egy ember számára az évszázad mindig száz év.
Intézetünk professzor emeritusa, Szabó Dezső, azaz Dezső bácsi, a magyar mikroszkóposok „nagy generációjának” tagja, 2025. július 12-én ünnepelte 100. születésnapját.
A Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán 1953-ban megszerzett diplomájának átvétele után az egyetem Baló József professzor által vezetett I.sz. Kórbonctani és Kísérleti Rákkutató Intézetében kezdett el dolgozni. Az itt töltött tíz esztendő alatt kórbonctani és kórszövettani szakvizsgát szerzett, a kórbonctan oktatásába bevezette a polarizációs mikroszkópiát, és valószínűleg az országban elsőként alkalmazta az akkor vadonatúj elektronmikroszkópot kórbonctani vizsgálatokra is. A Kórbonctani Intézetben végzett kutatómunkájának egyik korai és talán legemlékezetesebb sikere az 1954-ben Banga Ilonával és Baló Józseffel együtt jegyzett Nature cikk (Banga, Ilona, Baló József and Szabó, Dezső. “Contraction and Relaxation of Collagen Fibres.” Nature 174 (1954): 788.)
Csak ennyit is ismerve Dr. Szabó Dezső addigi eredményeiből, utólag is csak egyetérthetünk azzal, hogy 1963-ban az akkor még építés alatt álló Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet szervezői őt keresték meg és kérték fel, hogy vállalja el az új intézetben létrehozandó elektronmikroszkópos laboratórium szervezését és vezetését. Ő szervezte meg az első elektronmikroszkóp intézetbe kerülését is, és a mikroszkópia fejlődését azóta is nyomonköveti. Amellett, hogy mikroszkóposok generációit oktatta, egészen a Covid-járvány kitöréséig ő volt a magyar tudomány ünnepe előadássorozat eseményeinek fő szervezője, az előadók kiválasztója, a kísérő tanárok pedig akár vidékről, akár Budapestről érkeztek, először mindig róla kérdeztek.

1963 óta csak a Covid19 akadályozta meg abban, hogy az intézetbe bejárjon, de abban az sem, hogy tovább dolgozzon. Most otthonában írja a KOKI történetét.
Az eltelt évek alatt az intézetben sok személyi változás is történt. Voltak, akik nyugdíjba mentek, mások a PhD fokozat megszerzése után külföldre, tanulni, tapasztalatokat szerezni, új TDK és PhD hallgatókkal a kutatói átlagéletkor tovább fiatalodott. Mára bizony sokan vannak már, akik őt legfeljebb csak felismerik, mint ismernék. Ez azonban nem változtatott Dezső bácsinak az intézettel való bensőséges kapcsolatán.
A Budakalász nevezetes, számos híresség által látogatott Schieszl vendéglőjében a 100. születésnapja tiszteletére 2025. július 14-én délután hattól rendezett vacsorán pedig arról is meggyőződött, hogy akik őt jól ismerték és elismerték, szeretik is. Mi több, jobban szeretik, mint ő valaha is gondolta volna. Már az első köszöntő beszéd őszinte, meleg hangja meghatotta, nagyra értékelte azt is, hogy egyik kedves munkatársa összeszedte és mindenki számára kinyomtatta, mi jelent meg róla hosszú és sikeres élete során a sajtóban, és csodálattal fogadta, hogy ahelyett, kicsit el is felejtették volna azok, akikkel az elmúlt öt év alatt szinte nem is találkozott, mennyire örültek neki. Kapott ajándékainak láthatóan őszintén örült, de talán annak a legjobban, hogy mindegyiket személyre szólónak érezte.
Ahogy hozzá különösen is illik, ő is készült egy kis beszéddel. Köszönetet is akart mondani, és egy kicsit vissza is pillantani az intézetben eltöltött 62 évre. Beszéde, ahogy tőle megszoktuk, nem nélkülözte a humort, és a magával szemben is alkalmazott iróniát sem.
A legnagyobb tetszést jövőbeni terveire vonatkozó kérdésre adott válaszával, egy rettenthetetlennek ismert politikus által veszélyes helyzetben is alkalmazott mondattal aratta: Business as usual.
További jó egészséget, jó kedvet és jó munkát kívánunk, Dezső bácsi!

