A memória típusai

1. Nem-deklaratív (implicit) memória
Ez nem tudatos tanuláson alapul, és a viselkedésben tükröződik anélkül, hogy az egyén tudná vagy meg tudná fogalmazni, mit tanult meg. Automatikus, gyakran ingervezérelt. Jellemzően tapasztalásból származik, nem utasításból. Alapja gyakran megerősítés vagy ismétlés, nem egyszeri alkalommal rögzül.

Altípusai:
1. Procedurális memória: Motoros és kognitív készségek, szokások. Pl.: biciklizés, zongorázás, vakon gépelés. A striatum, a motoros kéreg és a kisagy vesz részt ebben a tanulási típusban.
2. Priming (előfeszítés): Egy inger feldolgozása megkönnyíti egy másik későbbi inger feldolgozását. Pl.: Egy szót gyorsabban ismerünk fel, ha korábban láttuk. Az érző és asszciációs kérgek vesznek benne részt.
3. Klasszikus kondicionálás: Egy semleges inger összekapcsolódik egy reflexes válasszal: csengőszó nyálelválasztást vált ki. Az amigdala (félelem) és a kisagy cerebellum (motoros válasz) vesz benne részt.
4. Habituáció (hozzászokás), szenzitizáció (érzékenyítés): Egyetlen ingerre adott válasz módosulása. Részt vesznek benne a reflexívek, az agytörzs és a gerincvelő
5. Affektív tanulás / érzelmi kondicionálás: Érzelmi jelentőség asszociálódik semleges ingerekhez. Például egy színhez félelem társul, ha mindig büntetés követi. Az amigdala és a hipotalamuszz vesz benne részt.
6. Szemantikus procedurális szokások: Válaszminták, amit nem tudunk megindokolni, de működnek. Gyakran használt szófordulatok, nyelvtani sémák. A törzsdúcok és a bal premotor kéreg felelős érte.

2. Deklaratív (explicit) memória
Az a memóriaforma, amelynek tartalma tudatosan felidézhető, el tudjuk magyarázni, és gyakran egy adott időponthoz vagy kontextushoz köthető. Ezt a memóriát használjuk, amikor emlékszünk valamire, szemben a nem-deklaratívval, ahol csak tudunk valamit csinálni. Asszociációs jellegű – tartalom, idő és kontextus összekapcsolása, a pillanat élményének emléke. Hippokampusz-függő (különösen a kezdeti szakaszban). Sérülhet amnéziás állapotokban (pl. anterográd amnézia).

Altípusai:
1. Epizodikus memória: Személyes események emlékezete, idői-téri kontextussal    . Pl.: Tegnap találkoztam a barátommal a kávézóban. A hippokampusz, a mediális temporális (középső halánték) lebeny, és a homloklebeny fontos ennek tárolásában.
2. Szemantikus memória: Tények, fogalmak, általános tudás, nyelv. Pl.: a Duna Európa második leghosszabb folyója. Helye a laterális temporális (oldalsó halánték) lebeny, inferior parietális (alsó fali) lebeny, homloklebeny.
3. Autobiografikus memória: Személyes múlt és általános tudás keveréke. Hol születtem, milyen volt az iskolám? A hippokampusz és a szemantikus hálózatok (homloklebeny részei).
4. Forrásmemória: Annak emlékezete, honnan tudunk valamit. Pl.: „Ezt a hírt egy cikkben olvastam, nem a rádióban hallottam”.  Homloklebeny, hippokampusz.
5. Kontextusmemória: Környezeti részletekhez kötődő emlékezet. Pl.: Milyen színű volt a szoba, ahol tanultam. A parahippokampális kéreg és a hippokamusz fontos ehhez.

A korábban bemutatott HM esete jól szemlélteti a kétfajta memória szétválását. Bár hippokampuszának eltávolítása miatt anterográd amnéziában szenvedett, azaz semmilyen új tényt, adatot, személyt nem volt képes megtanulni, megismerni nem voltak problémái új készségek elsajátításával, sőt ha lassan is, de az amigdalához köthető érzelmi memóriája is képes volt tanulni.

Vegyük át miért is felelősek az egyes agyterületek.
Hippokampusz: Epizodikus memória formálása, új emlékek megalotás és tárolása
Mediális temporális (középső halánték) lebeny (entorhinális, parahippokampális, perirhinális kéreg): Információ integráció, emlékezeti hálózat
Homloklebeny: Emlékek előhívása, forrás- és kontextusellenőrzés, szelektív figyelem
Laterális temporális (oldalsó halánték) és parietális (fali) lebeny: Szemantikus tudás (jelentés) tárolása és előhívása
Default mode network (DMN)    Belső figyelem, múltidézés, jövőelképzelés
A DMN az agy egyik legfontosabb funkcionális hálózata, és kiemelt szerepe van a belső mentális folyamatokban, különösen a deklaratív memória működésében. Egy olyan, funkcionálisan összekapcsolt agyterületekből álló hálózat, amely akkor aktív, amikor nem vagyunk célzott külső feladathelyzetben – például: amikor álmodozunk, emlékeket idézünk fel, a jövőn gondolkodunk, vagy önmagunkkal kapcsolatos mentális tartalmakat forgatunk.

Főbb részei és szerepük:
Medialis prefrontális kéreg (mPFC): Önéletrajzi emlékezés, önreferenciális gondolkodás
Posterior cinguláris kéreg (PCC) / precuneus: Emlékek integrációja, tudatosság fenntartása
Inferior parietális lebeny (IPL): Képzeleti szimuláció, kontextuskezelés
Medialis temporális lebeny (hippokampusz, entorhinális kéreg): Epizodikus emlékezet, mentális időutazás
Oldalsó temporális kéreg: Szemantikus tudás, nyelvi tartalmak integrálása
A hippokampusz–PCC kapcsolat az emlékek újrajátszásához szükséges. Felidézéskor a hálózat a téri és idői kontextust is rekonstruálja. A DMN támogatja azt a képességünket, hogy az emlékek „sajátként” való átélését biztosítsa (autonoézis). Ez fontos az önéletrajzi emlékezet és a jövő elképzelése során is.
A múltbeli tapasztalatok alapján a DMN képes alternatív jövőbeli események szimulálására. Ez a funkció különösen a model-based tanulás során fontos.

Ezzel meg is volnának a memória fiókok, most nézzük meg hogyan töltődnek meg.

Szerző: Gulyás Attila