Idegrendszeri betegségek a biológus szemével: Neurodevelopmentális zavarok
Neurodevelopmentális zavarok
A neurodevelopmentális, azaz idegrendszer fejlődési zavarok közül az Autizmus-Asperger spektrum zavart (ASD) és az ADHD-t (figyelemzavar-hiperaktív zavar) részletezem. Úgy gondoljuk ezeket az idegrendszer fejlődésében bekövetkező zavarok (vírusfertőzés, genetikai hajlam) okozzák, azzal, hogy a normális agyi kapcsolatrendszertől eltérőt alakítanak ki. Ezek htására az elme kialakításában az egyes agyterületek más súllyal szólnak bele. Gayakran kiesnek összetevők, pl az ASDben a társas kapcsolatok értelmezésének integrálása. Igazából a Skizofrénia bizonyos eseteit is ide lehetne csapni, hiszen erős ott is a genetikai meghatározottság. A fent említett „hálózati betegségek” cikkek ezekre is vonatkoznak. Számos betegséget sorolnak még ide, de ezekről nincs kapacitásom részletesen írni: Rett-szindróma, Szelektív mutizmus, Fragilis X-szindróma, Smith-Magenis szindróma, Williams-szindróma
Autizmus spektrum zavar (ASD)
Egy neurodevelopmentális rendellenesség, amely hatással van a szociális interakciókra, a kommunikációra és a viselkedés-életvitel szervezésére. Az Asperger-szindróma korábban külön kategória volt, de ma már az autizmus spektrumon belül értelmezik, a spektrum enyhébb végén.
Fő jellemzők és tünetek: 1. Szociális interakció és kommunikáció nehézségei (nehezen olvassák mások érzelmeit és szándékait, kevés szemkontaktus vagy testbeszéd, szokatlan beszédstílus (pl. monotónia, túlzott formalitás)), nehezen értik a humort, szarkazmust, átvitt értelmű kifejezéseket), 2. Ismétlődő viselkedések és speciális érdeklődési körök (rutinokhoz való ragaszkodás (pl. mindig ugyanazon az útvonalon közlekedés), erősen fókuszált érdeklődés egy adott téma iránt (pl. vonatok, térképek, csillagászat), szenzoros érzékenység (pl. hangokra, fényekre, érintésre való túlzott vagy csökkent reakció)), 3. Nagy változatosság a kognitív profilban és az intelligenciában (lehet átlagos, kiemelkedő vagy alacsony intelligencia), nehezen váltanak a gondolkodási stratégiák között (rigid gondolkodás).
AZ ASD gyengébb formájába tartozik az Asperger-szindróma, mely jó beszédkészséggel, de szociális nehézségekkel és speciális érdeklődéssel társul.
Az ASD nagy részben öröklött, kb. 80-90%-ban genetikai eredetű. Több száz génmutációval hozzák összefüggésbe, főleg az idegi kapcsolatok kialakulásában szerepet játszó génekkel, melynek következményeként az agyterületek közötti információáramlás csökkent vagy nincs. 
Eltérések figyelhetők meg a a prefrontális kéregben (döntéshozatal), az amigdalában (érzelmek feldolgozása), a tükörneuron-rendszerben (empátia zavarok, mások viselkedésének nem megértése, nehézség a társas helyzetek értelmezésében), illetve a szenzoros feldolgozásért felelős területekben (érzékszervi ingerek feldolgozása, túl- vagy alulműködés).
Kezelési lehetőségei között a: a pozitív megerősítésen alapuló viselkedésterápia (ABA - Applied Behavior Analysis), szociális készségfejlesztés (szociális helyzetek megértése, kommunikáció javítása), szenzoros terápia (túlérzékenység vagy alulérzékenység kezelése), beszédterápia, és gyógyszeres kezelés (ritkán, csak tünetekre, pl. szorongásra, hiperaktivitásra) szerepel. Sajnos jelenleg az autizmus nem gyógyítható, de megfelelő fejlesztéssel az életminőség jelentősen javítható.
ADHD
A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD – Attention-Deficit/Hyperactivity Disorder) egy neurodevelopmentális rendellenesség, amelyet figyelemzavar, impulzivitás (hirtelen, átgondolatlan döntések, cselekedetek, reakciók) és/vagy hiperaktivitás jellemez. Gyermekkorban kezdődik, de gyakran felnőttkorban is fennáll. Az ADHD nem egyszerűen „rossz viselkedés” vagy „figyelmetlenség”, hanem az agyműködés eltérő fejlődésének következménye.
Az ADHD három fő altípusba sorolható, az egyén tüneteinek dominanciája alapján: 1. Figyelemhiányos típus (ADD – Attention Deficit Disorder): könnyen elterelődő figyelem, nehézség a koncentráció fenntartásában, feladatok befejezésének problémája, gyenge szervezőképesség és feledékenység, lassú információfeldolgozás és döntéshozatal, valamint „Álmodozás”, elkalandozó gondolatok. 2. Hiperaktív-impulzív típus: mozgásigény, „nem tud egyhelyben ülni”, folyamatos beszéd, türelmetlenség, impulzív döntéshozatal, a következmények mérlegelése nélkül, mások félbeszakítása, valamint sorban állás nehézsége. 3. Kombinált típus: Mindkét fenti csoport tünetei együttesen jelen vannak.
Az ADHD többtényezős eredetű betegség, amelyben genetikai, neurobiológiai és környezeti tényezők egyaránt szerepet játszanak, a családi halmozódása gyakori. Több gén (pl. dopamin D4 és D5 receptorok) is kapcsolatba hozható az ADHD-val. Okozhatja Korai születés, alacsony születési súly, az anya terhesség alatti dohányzása, alkohol- és drogfogyasztása, illetve gyermekkori trauma, stressz vagy toxikus környezet.
A homloklebeny (prefrontális kéreg) alulműködésének eredményeként gyengék végrehajtó funkciók (tervezés, szervezés, impulzuskontroll). Dopamin- és noradrenalinhiány miatt figyelemzavar és motivációs problémák jelentkeznek. A bazális ganglionok és a kisagy eltérései mozgáskontroll és impulzivitás problémákat okoznak.
Gyógyszeres kezelése a dopamin és noradrenalin szintjének szabályozását célozza, hogy javuljon a figyelem és az impulzuskontroll: stimuláns gyógyszerek (pl. metilfenidát – Ritalin, Concerta; amfetamin – Adderall) vagy nem stimuláns gyógyszerek (pl. atomoxetin – Strattera; guanfacin)
Hatékony lehet a kognitív viselkedésterápia (CBT) az impulzivitás és szervezettség fejlesztésére, viselkedésterápia a jutalmazási rendszerek bevonásával napi rutin kialakításában, illetve Mindfulness és figyelemtréning a koncentrációs képesség javítására. Életmódbeli változások: strukturált napi rutin kialakítása, sport és mozgás (segít levezetni a felesleges energiát és fokozza a dopamintermelést), valamint egészséges étrend (megfelelő fehérje- és omega-3 bevitel) is segíthet.
Manapság az ADHD "divat lett". 2000 óta 180%-al nőtt meg a diagnosztizált ADHDsok száma. Kérdezné az ember: de miért? Az intelligens találgatásom az volna, hogy két lehetsége összetevőjű a dolog.
Az egyik az, hogy igazából nincs is több ADHDs, csak jobban feltűnnek az ilyen viselkedésű gyerekek. Régen azt mondták rá hogy szeleburdi, hebehurgya, izgő-mozgó. És régen, faluhelyen, 100 éve a városban ez nem is volt gond, hiszen sokkal egyszerűbb volt ez élet. Az emberek kimentek a mezőre, gondozták az állatokat, kinyitották a boltot. Talán kovács vagy egyéb nagy szakértelmet igénylő mesterember nem lett egy akkori szeleburdi, de az élet legtöbb területén nem volt komoly hátránya.Ezt gyanítom még az ASD esetében is el lehet mondani bizonyos szintig.
Mai, tudás alapú, magasan képzett szakembereket és emiatt hosszas tanulást igénylő világunkban nehezebben találják meg a helyüket. Az is egy szempont, hogy régen egy sokgyerekes, többgenerációs nagycsaládban nem tűnt fel egy ilyen gyerek. A kölkök kint játszottak a gazdaságban vagy kószáltak a mezőn, utána pedig már kiskamasz korukban befogták őket, hogy segítsenek a mezőn. Ma az atomizált, 1-2 gyerekes családokban ahol a szülők rettenetesen figyelnek, hogy gyermekeik a megfelelő oktatást kapják, komoly gondot okoz a figyelemzavar.
A másik gondolatom, de ez már lassan tény, hogy a multimédia, elsősorban az okostelefonokon állandóan elérhető szocmédia folyamatosan arra trenírozza a fiatal agyakat, hogy megoszzák, váltsák a figyelmület, ugorjanak az egyi 5 másodperces videóról a következőre, nyomogassanak. Nem csoda hogy agyuk ezt tnulja meg normálisnak és képtelenné válik arra, hogy valamit kitartóan kövessen, megoldjon és ez jól essen.
Ezzel zárjuk is az agyi betegségekről szóló cikksorozatot. Ha valakinek további kérdése akad. Kérdezze meg bátran a Hozzászólásban vagy a szurkeallomany@koki.hu email címen
Szerző: Gulyás Attila