Omics technikák: mérjünk mindent egyszerre

2026. január 8. csütörtök

Az „omics” gyűjtőfogalom olyan módszerekre, amelyek egyszerre több ezer komponenst mérnek. Nagy áteresztőképességű molekuláris térképezés, mely előbb üt, aztán kérdez. Azaz rengeteg adatot gyűjt be, majd utána big-data elemzésekkel feltárja az összefüggéseket. 

•    genomika – teljes DNS
•    transzkriptomika – összes mRNS
•    proteomika – összes fehérje
•    metabolomika – anyagcsere-molekulák
•    lipidomika – lipidfajták profilja
•    epigenomika – kromatinállapot, DNS-reguláció



Miért fontosak az omics technikák az idegtudományban?
A klasszikus módszerekkel csak egy-egy génre vagy fehérjére tudtunk fókuszálni.
Az agy azonban nem így működik: rendszerek, hálózatok, sejtprogramok állnak össze a viselkedés mögött. A modern omics és multiomics technikák lehetővé teszik, hogy:
egyetlen sejtről több száz vagy ezer adatot kapjunk, az anatómiai helyzettel összevethető molekuláris térképeket készítsünk, a környezeti hatások (stressz, drogok, traumák, tanulás) okozta változásokat, szabályozómechanizmusok szintjén értsük meg. 

Az embrió szervezésében és az idegrendszer kialakulásában fontos első lépcső, a velőcső kialakulásának génszabályozó hálózata (GRN). Az embrionális fejlődés során különböző induktív jelek formázzák az embrionális ektodermát (külső sejtréteg), és kiváltják a neurális lemez határát meghatározó gének kifejeződését. Ezek a gének együttműködve kijelölik a neurális lemez határterületét, és egyúttal elősegítik az idegléc specifikációját, az idegrendszer tájainak (gerincvelő, agyhólyagok) kialakulását a neural crest specifier gének aktiválásán keresztül. Ez az idegléc-specifikációs program az EMT (epitheliális–mezenchimális átmenet) működésbe lépéséhez vezet, amely lehetővé teszi, hogy az ideglécsejtek vándorlóvá váljanak. A vándorló ideglécsejtek olyan specifikus szabályozókat fejeznek ki, amelyek biztosítják számukra a mozgékonyságot és azt a képességet, hogy különböző differenciációs programokat indítsanak el.

Bulk és egysejt-transzkriptomika (scRNA-seq)
Az scRNA-seq lépései: 1) a sejteket elválasztják (pl. agyi tumor sejtek), 2) egyedileg megjelölik (vonalkód), 3) egyszerre az összes sejtből származó RNS-t szekvenálják, majd 4) génkifejeződési csoportokat keresnek és a vonalkód alapján azonosítják ezen belül az egyes sejtek mintázata hova esik.Ennek a tébeli felbontása ez előzőnél finomabb. A technikával egyedi sejtek génexpressziós mintázatát tudjuk meghatározni. Nincs többé „átlagos molekuláris jel” egy agyterületből, helyette minden sejt külön molekuláris ujjlenyomatot kap. Különböző neuron- és gliasejttípusokat azonosíthatunk, megtudjuk fejlődési A teljes génkifejeződési csoportokon belül azonosítható, hogy az egyes sejtek hova esnek. Melyik milyen genetikai állapotban van és a kifejeződés kölönböző elemei hogyan függenek össze.vonalaikat, érési folyamataikat. Megnézhetjük, hogy a tanulás, stressz, drogok hogyan módosítják az egyedi sejttípusok génaktivációját. Kereshetünk kóros sejttípusokat pl. epilepsziában, neurodegenerációban. A scRNA-seq lett az elmúlt 10 év legfontosabb sejtbiológiai technikája. A módszert bemutató YouTube videó (angolul).

 

ATAC-seq – A kromatin nyitottságának mérése
Az ATAC-seq azt mutatja meg, mennyire hozzáférhető a DNS a szabályozó fehérjék számára. Ez a génaktiváció alapja, ugyanis a génátíráshoz a DNS bizonyos szakaszainak ki kell tekerednie (nyitott kromatin). A zárt, csomagolt régiók nem olvashatók – ezek inaktívak. Az ATAC-seq tehát egyfajta epigenetikai feltérképezés, ami megmutatja: mely gének potenciálisan bekapcsolhatók, hol vannak enhancer vagy promoter régiók aktív állapotban, hogyan változik a kromatin stressz, tanulás vagy drogok hatására.

Az ATAC-seq menete. A sejtek magjait izolálják, majd megfelelő enzimrendszerrel a kromatint a felnyílt szakaszain (ahonnan gének tudnak átíródni) elvágják és ezeket a darabokat szekvenálva megállapítják mely gének íródhatnak át éppen a sejtben. Ez ugye még nem feltétlenül jelenti azt, hogy át is íródnak, hiszen ahhoz aktiválódniuk is kell. Az átírt géneket az előző módszerrel lehet elcsípni.

 

scRNA-seq + ATAC-seq kombinációja: Génexpresszió és epigenetika egyszerre
Ez az irány gyakran „multiomics single-cell profiling” néven fut.
A scRNA-seq (single cell, egysejt szekvenálás) megmondja milyen gének aktívak egy sejtben, az ATAC-seq pedig hozzáteszi miért aktívak (milyen epigenetikai állapot teszi lehetővé). Így a génexpressziós változások okai is vizsgálhatók, a környezeti hatások (stressz, droghasználat, tanulás) által kiváltott változások molekuláris mechanizmusa feltárható, a sejtállapotok precízen kategorizálhatók. Ez a módszer jelenleg a legmélyebb betekintést adja a komplex idegrendszeri adaptációkba.


Proteomika – az összes fehérje mérése
Az ATAC-seq azt mutatja meg a genom mely része írható át, a transzkriptom azt mutatja, milyen mRNS van jelen (azaz valóban mi jródhat át ), a proteomika azt, hogy ebből milyen fehérje keletkezik ténylegesen. Mivel az mRNS-ek átirásának is vannak szabályozó rendszerei, ezért fontos tudni mely mRNSkből lesz az adott állapotban fehérje, az igazi végrehajtó molekula. A kettő között gyakran nagy a különbség, ezért fontosak a proteomikai mérések. A mérések során a mintát először tripszinnel megemésztik aminek hatására a fehérjék jellegzetes polipetid darabokra esnek szét. Minden fehérjére jellemző egy polipeptid mintázat. Ezeket a darabokat két lépcsős tömeg spektrometriával elezik, melynek során a peptideket súlyuk és elektromos töltésük arányának nagyon finom eltérései alapján azonosítják. Utána adatbázis feldolgozó módszerekkel azonosítják, hogy a peptid darab eloszlás alapján milyen eredeti fehérjék azonosíthatók.
Modern irányok: térbeli proteomika – hol vannak a fehérjék a szövetben, időbeli proteomika – hogyan változnak gyors folyamatok alatt.

A sejtekben található fehérjekészlet mérése. A sejtek fehérjéit fehérjebontó enzimekkel kisebb darabokra (polipeptidek) vágják. A darabokat méret szerint válogatják, majd tömegspektrométerrel megmérik az egyes darabok tömeg/töltés arányát. Ez alapján megállapítható milyen aminosav sorrendű darabokból áll a minta. Adatbázisok használatával, a darabok eloszlásából megállapítható az egyes fehérjék előfordulása és viszonylagos mennyisége.
Lipidomika – a sejt zsírkomponenseinek mérése
A lipidek (zsírok) nem csak energiatárolók, hanem:
•    sejthártya építőkövei,
•    jelátviteli molekulák,
•    neuromodulátorok,
•    gyulladásos válaszok kulcselemei.
A lipidomika lépései: 1) lipidek kivonása, 2) szétválasztása kromatokgráfiával és mérése tömegspektrométerrrel, 3) adatelemzésA lipidomika az agyban különösen fontos, mert a membránok összetétele szabályozza a receptorok működését, az axonok szigetelésében fontos mielinhüvely zsírokban gazdag, neurodegenerációban a lipidanyagcsere zavara korai jel. A legújabb módszerek már térben is képesek lipidfajtákat lokalizálni, azaz nem csak azt mondják meg, hogy egyfajta zsír előfordul, hanem azt is hol.

Ezekkel a módszerekkel az idegtudomány egy új korszakba lépett. Az agy működését már nem csak elektromosan vagy anatómiailag, hanem molekuláris hálózatokként is tudjuk vizsgálni.

Szerző: Gulyás Attila

Korábbi hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások
Új hozzászólás
A hozzászólások moderáltak, csak az Admin jóváhagyása után jelennek meg!